Ronsard-szonett

Pierre de Ronsard:

CXLIII

Mosolya, melybe mézet méhek szedtek,

Ezüst várfalként díszlő fogsora:

Gyémántos ékek kettős sorfala,

S kecses ajka, korallvörös keretnek;

Szelíd szava, mely pezsdíti a lelket,

Énekének gondűző dallama,

S páros boltozat páros csillaga –

E csodák csak istennőmé lehetnek.

Ifjúsága kertjéből szárnyra kél

Egy múlhatatlan illat, s azt a szél

Fölkapja, balzsamát az égre szórja.

S hangjából oly varázslat cseng elő,

Hogy táncra kél erdő, rét, legelő,

Ledől a hegy, és heggyé nő a róna.

Advertisements

1 komento

Enarkivita sub Uncategorized

Unu respondo al “Ronsard-szonett

  1. Megjelent az áprilisi Holmiban, mint a Radnóti Miklós versfordító-pályázaton részt vett pályamű.

Respondi

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Ŝanĝi )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Ŝanĝi )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Ŝanĝi )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Ŝanĝi )

Connecting to %s